Mi az élet célja?

www.otvenentul.hu

2009.03.06. | Mihalicz Csilla

Ízig-vérig Broadway-komédia, sok dallal, szex-szel, és édes bábuk főszereplésével - ezt ígéri a Centrál Színház új előadása: az Avenue Q - A mi utcánk.

Princeton, korunk hőse: friss diplomájával, nagy-nagy akarásával, a bohó ifjúság minden szertelenségével vetődik New York még éppen hogy csak megfizethető negyedébe, az Avenue Q albérleti szobájába. Ha nem is nagyon büszkélkedhet a környékkel, legalább olcsó az albérlet, és elviselhetőek a lakók. Sőt, egészen barátságosak.

Kicsit ugyan mindenki "naci" - ahogyan tört angolsággal megfogalmazza az enyhe idegengyűlöletet a kissé katonás stílusú japán lány a szomszéd házból, Sente Ste - de azért egész jól tűrik a "másságot". Például a - mindenki számára nyilvánvaló - melegségét titkoló Rodot, a kimért befektetési tanácsadót. Sőt, magát a - gyerekekkel alávaló módon és nyilvánvalóan alaptalanul hírbe hozott - Michael Jacksont is, aki a háztömb mindenható gondnoka. Jót mulatnak az enyhén internetpornó-függő Kuki Mumuson, és kegyesen fogadják Brian, a munkanélküli komikus gyenge poénjait is. Jó emberek, ameddig az emberek jók tudnak lenni. Vagyis ameddig a jóság nem ütközik az érdekeikkel nagyon. Legalábbis ilyeneknek látszanak, amíg ki nem bújik belőlük az érző szív.

Mert tévedés ne essék, nem valami szociodrámát látunk a Centrál Színház pódiumán, hanem egy erősen közönségsiker-gyanús, dallal-szex-szel bőségesen fűszerezett Broadway-komédiát, melynek különlegessége, hogy a szerepeket - a Muppet-figurákra erősen emlékeztető - bájos, szeretnivaló bábuk játsszák.

A sztori alapvetően a mesék felépítését követi: a főhős, Princeton világot látni indul, az élete célját keresi, közben egy gonosz boszorkány - az ondolált szőke maca, Lucy - hálójába kerül, és botorul elmegy az igaz szerelem mellett. Pedig Kate, a napközis tanárnő nemcsak "jó lány", de még egy fergeteges ágyjelenetben is méltó partner. Nem is érti szegény, miért nincs már másnap folytatás. De hát Princeton is, mint oly sok idealista fiú, a "rossz lányokért" bolondul. Legalábbis egy ideig.

Mivel mindenki hasonló tétovasággal kergeti az álmait - és aztán adja föl valahol, mintha sosem lettek volna, Princeton nem talál társat, útmutatót a könyörtelen reality-ben. A kis lakóközösséggel mindössze egy dologban sikerül egyetértenie: abban, hogy "az élet szar!" És ezt el is éneklik mély átéléssel, több szólamban, sokszor. Kissé cinikus hétköznapiságukon Princeton idealizmusa is hamar megtörik, és már úgy látszik, a dekadencia lesz a darab alaphangja - világválság idején milyen is lehetne. De aztán győz a humánum.

Princetonnak egy váratlan pillanatban ugyanis megvilágosodása támad: rájön, hogy az élet célja, hogy "jót tegyél"! Mellékes haszonként akkor még úgy tűnik, egy jótékony akcióval az igaz szerelem is visszahozható. Tervének sikerül megnyernie mindenkit, még az internetpornó-függő Mumust is.

A végét már igazán nem árulom el, nézzétek meg! A Centrál Színház üde ifjú társulata a bábuk "magyar hangjaként" igazán remekel - úgy van arcuk, hogy közben a bábuk "egyéniségét", báját is hagyják érvényesülni.

És meg kell mondanom, az édes "muppetek" a legpornóbb ágyjelenetet képesek produkálni, amit csak színházban eddig láttam, és még a "coming out", meg a happy end sem marad el. Igaz, enyhe borúval színezve.